Nem kis elhatározás és elszántság kell ahhoz, hogy valaki a budapesti komfortját a vidéki élet bizonytalanságaira cserélje. Haddad Mária olvasónk és párja évtizedekkel ezelőtt hagyta el a fővárost és választotta az ismeretlent, a vidéki gazdálkodás kecsegtető világát. A sok nehézség hamar felőrölte a kapcsolatukat, de Mária kitartott és egyedül küzdött tovább. Története sokak számára példamutató és erőt adó lehet.
Amikor Mária Facebookon megosztott fotóit és a hozzájuk fűzött pár mondatát megláttam, éreztem, hogy sok küzdelem, siker és kudarc bújik meg a háttérben. Felvettem Máriával a kapcsolatot és megkértem, meséljen az életéről az olvasóknak.
De kezdjük az elején. A pár mondat, ami arra késztetett, hogy megkérdezzem Máriát az életéről:
“Az elmúlt időkből vidékre költözőknek írom. 24 évvel ezelőtt költöztem le Pestről. Ott egy lakótelepi lakás 4 millió Ft volt, itt egy 150 négyzetméteres ház három istállóval és egy hektár földel 1,4 millió Ft. Dolgozni kell, de nagy boldogság.”
Rögtön nem tudtunk beszélni, mert épp jógázni indult. Este aztán csak úgy áradtak a mindig optimista és kitartó asszony emlékező szavai.
“Az egész azzal kezdődött, hogy egy nap a párommal ellátogattunk egy kis faluba, Miskére. Albérletben laktunk Budapesten és sikerült annyit összegyűjtenünk, hogy a bérleményből tovább lépjünk. Én ekkor 45 éves voltam, addig mindig Budapesten éltem. A páromnak megtetszett a vidéki élet és azt mondta Ő szívesen lakna vidéken. Ok próbáljuk meg!
Na de térjünk vissza kezdetekhez. A férjem Szíria fővárosából Damaszkuszból származott én Budapesten anyagbeszerző voltam, fogalmunk se volt a gazdálkodásról. Ifjú koromban pesti lakosként nagyon nem szerettem a tájszólást és a vidéki életet. A nagyszüleim tanyán éltek, de sosem gondoltam, hogy én kapálnék vagy bármi kertészkedést csinálnék.
Pesten a belvárosban körfolyosós házból indultam. Mikor felnőtté váltam, akkor lett egy víkend telkem a Rómain tele minőségi gyümölcsfajtákkal. Ekkor vettem az első gyümölcs termesztés, gyümölcsfajták, permetezés, metszés stb könyvet. Két hónap múlva szóltam a kertésznek, hogy nem jól csinálja.
Az elhatározás után vettünk egy újságot tele eladó vidéki házakkal. Azt mondtam maximum 60 km-re vagyok hajlandó elköltözni a fővárostól, de csakis dél felé, mert arra melegebb van. A Pest megyei Szalkszentmártonban, a faluban szélén vettünk egy házat, a mai napig ott élek. Persze azóta rengeteget változott. Mind a saját kétkezi munkám által. Van a ház körül díszkert, díszfák, kiülő hely, távolabb veteményes és gyümölcsös. A madarak a napraforgós etetőben csiripelnek, nekem ez a csend hangja.
Valamiből vidéken is élni kellett. Először felújíttattuk a házat, az istállókat, aztán vettünk 50 malacot. Jött az első pofon: a hízókat nem vették át 120 kilósan, mert nagyon sok volt az országban. Ekkor vágtunk bele a szaporításba, a 9 süldőnek 85 kismalaca született.Először ez az egész csak vitte a pénzt, a sok állat, azok etetése hónapokig, orvos, stb. Nem volt segítségünk, mindent ketten csináltunk. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaki itt mászkáljon. Jó párszor megesett, hogy amire kijött az állatorvos elpusztult a malac. Nem volt egyszerű. Sokat tanultunk könyvekből és a szomszédoktól és szép lassan belejöttünk.
A férjem viszont két év után ráunt a vidéki életformára. Elváltunk, visszaköltözött Budapestre és új családot alapított. Itt vidéken nem lehet munkát találni, illetve én kapálni sosem mentem volna máshová, adminisztratív munkát pedig csak a helyieknek adtak.
Itt maradtam egyedül és az állattartás mellett a növénygondozásba is egyre jobban beletanultam. A malacokat késő már nem leadásra hizlaltam, hanem malacként vittem a környékbeli piacokra, vásárokba. Aztán elkezdtem a csirkékkel is foglalkozni. Amit lehetett gépekkel megkönnyítettem, pl. van keltetőgépem, baromfi pucolóm. Egyik évben volt 400 csirkém, a másikban 150 kacsám. Szép lassan mindent kipróbáltam: kecske, birka, pulyka, liba.
A virágokról sem volt halvány segéd fogalmam sem. Nemsokára már 50 könyv sorakozott a polcon. 150 gyümölcsfát ültettem, metszettem, permeteztem és anyagi helyzetemtől függően vásároltam a virágokat. A könyveknek és sikereknek köszönhetően a kertészkedés lassan gyakorlat lett és szerelem. A vidéki életemhez sok segítséget adott az internet is, amit 2002 óta használok.
Sok nehéz időszak volt, keményen kellett dolgozni a megélhetésért. Már egy ideje egyedül voltam és munkanélküli amikor sikerült a műanyag feldolgozó szakmámban 2×12 órás fekete munkát találni. Okj-s oktatásra jogosultként beiratkoztam a kereskedő boltvezető szakképesítésre. Otthon 30 malac volt, 12 órás munka és a suli heti 1-2 alkalommal. Reggel 4-kor keltem, hogy el tudjam látni őket. Este 7-kor kezdődött az otthoni munka: darálás, kaszálás, etetés. Este fél 10-kor még kaszáltam a lucernát a malacoknak 2 talicskával, egyet estére, egyet reggelre.
Amikor vége lett a kereskedelmi sulinak, üresnek éreztem az életem, beiratkoztam a kecskeméti KKK iskolába és 10 hónapig jártam a számítógép kezelő szoftver üzemeltető OKJ-s képzésre. Minden nap 150 km oda – vissza 10 hónapig. Akkor már nem voltak malacok.
Ez már a rendszerváltás után volt, 52 évesen hiába volt 20 éves gyakorlatom és felsőfokúm az anyagellátásból voltam, nem kaptam munkát.
Ezután szereztem meg az ólomüvegező, üvegfestő szakképesítést. Lámpákat készítettem és a Váci utcában adtam el egy kereskedésnek. Az ólomüvegezés nagyon munkaigényes, ezt nem tudják megfizetni az emberek, inkább csak saját kedvtelésből csinálom.
Öt éve vagyok nyugdíjas, egyenlőre felfelé ívelő szakaszban. 🙂 Öröm a kertészkedés, kivéve ha 5 vödör paradicsomot kell befőzni, vagy 200 kiló körtét.
A kert tölti ki nyugdíjas napjaim jelentős részét. A 150 gyümölcsfa májustól-októberig érik. Márciustól metszek, örülök a levegőnek, a napsütésnek. Áprilisban májusban vetés, permetezés, aztán a gyümölcs feldolgozás, befőzés, pálinkafőzés. Volt amikor 200 kg körte vagy sárgabarack vagy alma érett be. Szoktam vinni a piacra vagy házhoz is jönnek.
A kerti tavamat két éve újítottam fel megint, mert a kacsáim bele hordták a mellette lévő dombot. A neten nagyon szép, különleges növényeket lehet venni, magokat gyakran rendelek külföldről, aztán elvetem, szaporítom és eladom. Büszke vagyok rá, hogy császárfa magjaimat sok visszatérő vevővel árulom az interneten a legjobb áron. Most már ebből javítok a nyugdíjamon, ebből veszem a nagyon szuper növényeket és ebből építem a fürdőszobát.
Mindig úgy éltem, hogy az adott feladatot kell megoldani. Amint láthatod sosem mondtam, hogy ezt én nem tudom megcsinálni. Inkább azt, hogy mutasd, hogy kell és megtanulom, megoldom. Most épp csempézni és burkolni fogom a fürdőszobámat. Két évvel ezelőtt megcsináltam a konyhát, de ez most nagyobb falat lesz.
Köszönöm, hogy meghallgattál. Jó volt felidézni a múltat. Ahogy elmeséltem neked a történetem, folyamatosan mosolyogtam. Nincs okom semmit bánni, sőt! Bár már nem gazdálkodom nagyban, máig nagyon szeretem az állatokat. Most nyolc cicám van, egy kutyus és ott a szaporítás előtt álló tyúkállomány.
Amint látod mindig csak előre néztem, mindig újabb és újabb ismerkedés és visszalépés nincs benne sehol. Már most tudom, hogy jövőre sokkal szebb lesz a kertem. Addig szeretnék élni, amíg ápolni tudom a kertemet. “
Nagyon köszönöm Haddad Máriának, hogy őszintén elmondta a történetét. Igazán irigylésre méltó a kíváncsisága, kitartása, elszántsága, ereje, életszemlélete. Sok embernek követendő minta lehet. Kívánom, hogy még sokáig lelje örömét a gyönyörű kertjében!
További olvasnivalók hasonló témában:
✿ Őszi pillanatok a zöld nappaliból
✿ Balkonada olvasók csodanövényei
✿ Több száz egzotikus növény egy magyar kertben
✿ Akinek a kert a szívgyógyszere és az idegnyugtatója
✿ Lusták ideális szobanövénye: lepkeorchidea
✿ Vadvirágos romantika a budapesti álomkertben
Figyelem!
2021. január 1 után ez a blog nem frissül. Friss tartalmakért kérlek keresd a Balkonada.hu oldalt!
További lehetőségek, hogy kapcsolatban maradjunk:
Iratkozz fel a Balkonada hírlevélre, hogy a növénygondozási információk és a receptek rendszeresen eljussanak hozzád!
Szeretnél hasznos tanácsokat kapni, szép képeket nézegetni virágokról? Szívesen lennél egy virágimádó, lelkes közösség tagja? Csatlakozz a Burjánzó balkonok és kertek Facebook csoportunkhoz, hogy ne maradj le semmilyen fontos növénygondozási információról, érdekességről és feltehesd a kérdéseidet!
Képes inspirációkért keresd fel a Pinterest oldalamat.
Ne felejts el feliratkozni a videó csatornámra!
Kedves Mária!
Csak gratulálni tudok ehhez a kitartó értékteremtő munkához. Vidéken az élet sokkal tartalmasabb, sokszinübb mint a városban, hisz az ember mindig kell hogy csináljon valami hasznosat ami éppen aktuális, igy nincs beszoritva a lakás falai közé. De sajnos az idő halad és ha Ön egyedül marad előbb-utóbb eljön az az idő a mikor már nem lesz képes a kert és az állatok megfelelő gondozására. Javaslom dolgozzon ki erre az esetre is stratégiát, mert a baj váratlanul lecsapahat ránk és vidéken a megoldás ilyenkor nem egyszerü.
Na,ilyen es ehhez hasonlo cikkeket szeretek olvasni . En is regen hataroztam el,hogy videkre koltozom otthon. Ezt a cikket olvasva most mar biztos lepni fogok. tobb mint 30 evnyi 8 millios metropoliszi elet utan mar csak ez udit fel ! koszonet a foszereplonek.
Kérdem én mitől is lenne ez az un. vidéki élet “győtredelmes”? Talán azért mert szinte egész nap a friss levegőn fizikai munkát végez az ember fia-lánya stressz nélkül,nincs senki aki beosztaná az idejét,nem torlódnak a feje felett a határidők,nem kel 2-3 órát dugóban zötykölödni, nem kell hallgatni a szomszédot ahogy üvölt a feleségével,stb. Mert ha ezektől akkor jelentem mi is jól döntöttünk mert azóta mióta mi is megléptük ezt a lépést(pedig “peremkerületi” zöldövezeti családi házunk volt) azóta jelentem nem kell vérnyomás csökkentőket szedni (nem megy soha 140 fölé), minden reggel madárcsicsire ébredünk,akkor amikor szeretnénk,fák-virágok és a kedvenc állataink vesznek körül ( nem a BKV-s utastársakra gondolok !!!). Tény fele kb. a jövedelmünk mint a nagy büdős Pestben de érdekes módon ebből még félre is teszünk,hisz a saját magunk által termelt zöldségeket ,gyümölcsöket fogyasztjuk és nap mint nap van mit “molyolni” igy megnyugtathatom a kétkedőket nem “inger szegény ” az életünk !!!