Falun nevelkedett gyermekként mindig is közeli kapcsolatom volt a földdel. Természetes volt, hogy a házhoz tartozó nagy kertben szinte minden zöldségféle megterem, ami a család ellátásához kell. Ha egy kis ízesítőre volt szükség a konyhában készülő finomsághoz, elég volt egyszerűen csak kiugrani a kertbe. A reggeli zsíros kenyérhez pedig el sem tudtam képzelni jobbat, mint a hajnali harmattól vizes, frissen szedett zamatos paradicsomot. Változnak az idők, ízlések, de a paradicsomhoz való kötődésem megmaradt. Nem is gondoltam volna, mi mindent megtanulok egy apró kis növénytől.
![]()
Már egész kicsi koromtól volt egy kb. egy négyzetméteres saját kertem, amibe azt vetettem és ültettem, amit csak akartam. Persze a szüleim és nagyszüleim ügyesen terelgetettek ebben. Rózsám vagy egyéb sok törődést igénylő virágom sosem volt a kertecskémben. No nem azért, mert nem ismerték volna A kis herceget…
A kertembe csak is igénytelen növények kerültek, hogy ha esetleg a nagy játszadozás közben elmarad a locsolás, akkor se pusztuljanak ki. A virágok mellett minden évben került a saját háztájimba zöldség is. A gyorsan kibújó, látványosan növő és így rövid időn belül sikerélményt produkáló zöldborsó volt a nagy kedvencem. Imádtam a hüvelyeket bontogatni és csemegézni az édes zöld golyócskákat.
Aztán ott volt az igénytelen eper. Alig győztem kivárni, hogy beérjenek, gyakran már féléretten leszedtem, megmostam és úgy vizesen jó adag kristálycukorba mártottam. Brrr!!! Most már nem tenném, nem rontanám el a zamatát a kalóriabomba cukorral.
A dobogó harmadik helyezettje a paradicsom volt. Ha a magok nem keltek ki, akkor sem volt gond, egyszerűen ültettem palántát nagy kertből. Nem túl sok olyan növény van, amit a terméseivel együtt át lehet ültetni. Na a paradicsom ilyen. Akkor is virul és érik tovább, ha tele terméssel kerül új helyre.
![]()
Aztán ahogy a tanulmányaim miatt egyre távolabb kerültem a családi fészektől, úgy kerültem egyre távolabb a friss zamatoktól. Sokáig azt hittem a bolti paradicsom ízét csak azért érzem másnak, kevésbé ízletesnek, mert gyötör az a fránya honvágy. De rá kellett jönnöm, hogy nemcsak az az oka…
Máig vallom, hogy a saját magunk által megtermelt zöldségnek nincs párja.
Sokáig vágytam arra, hogy családi házban éljek. A kollégiumi kötöttségek és az albérleti viszontagságok után a kertes ház a szabadságot, a kertészkedés örömét és zamatos gyümölcsöket jelentette számomra. A sors másként hozta. Felnőttként sosem éltem családi házban, de most már nem is vágyon rá.
Talán azért, mert a hőn áhított szabadság és kertészkedés öröme egy lakótelepi lakásban is megadatik?
Az első lakás vásárlásánál semmi különös kívánalmam nem volt, csak arra vágytam, hogy legyen egy saját zug, ahol nem kell mások rigolyáit, horkolását elviselni. A következő lakásnál már fontos kitétel volt, hogy legyen egy csöppnyi erkély, ahova kiülhetek a kávémmal és a gondolataimmal.
![]()
Pont tavaszra esett a költözésem, így már az első évben jól felvirágoztam az erkélyt. Megvettem mindent, ami épp megtetszett. Nem néztem a növények igényeit és különösképpen az árakkal sem foglalkoztam. Sőt azzal sem számoltam, hogy a nyári szabadságom idején csak 2-3 naponta lesznek locsolva…
A szüleim az első lakásnézőre növényekkel és hazai finomságokkal érkeztek. Volt köztük nagyi féle házi zserbó sok töltelékkel, szobanövény, muskátli és egy cserép paradicsompalánta a saját kertből.
A paradicsomnak nem igazán örültem, az gondoltam úgy sem lesz abból semmi az erkélyen és hát egyébként is hogy néz ki egy zöldség, a sok drága, nemes virág mellett… Ahogy ismerem magam, a nem tetszésemnek biztos hangot is adtam, megsértve ezzel szüleimet.
Mondanom sem kell, hogy a drágán kialakított oázisom nem bírta sokáig. A félárnyékot kedvelő növényeim tönkre mentek a tűző napon, a babusgatást igénylők pedig nehezen viselték, hogy keveset foglalkozom velük. Csak a muskátli és paradicsom dacolt a mostoha körülményekkel. Különösen a paradicsom nőtt egyre szebbre és hozta a terméseit.
![]()
Öröm volt látni a zöld bogyók beszíneződését és újra a számban érezni a gyerekkori ízeket. Az gondoltam, ezt megint csak az elmém játéka. Biztos azért érzem finomabbnak a boltinál, mert hát ugye én termeltem… De amikor augusztusban újra eljöttek a szüleim és apukám az én büszkeségeimet megkóstolva azt mondta, ez pont olyan finom, mint az otthoni, minden kétségem elszállt.
Mostanra pedig, amikor már az apukám sajnos nincs közöttünk, megértettem annak az első paradicsompalántának az üzenetét is:
- nem szabad megsérteni a jó szándékkal felénk közeledőket, azért mert mi másként gondolunk valamit,
- nem kell a külcsínre adni, nem feltétlenül a drága dolgok az értékesebbek,
- az élet apró örömeit is értékelni kell, egy egyszerű paradicsom is okozhat örömet,
- nincs is finomabb, mint amit saját magunk munkájával termelünk meg,
- a minőség fontosabb, mint a mennyiség,
- az éltető napsugarak nem csak egy hatalmas kertben, de egy négy négyzetméteres erkélyen is képesek csodát tenni,
- nem kell túl könnyen feladni, érdemes dacolni a mostoha körülményekkel és meg lesz a gyümölcse,
- a türelem paradicsomot terem.
Pár évig még fontos lakója volt az erkélyemnek a paradicsom, aztán amikor a szüleim közelebb költöztek hozzánk és csupán 10 percnyi autókázásra kerültem a kertben megtermelt finomságokhoz, a kényelmesebb megoldást választottam és ismét a virágoké lett a főszerep az erkélyen. Apukám halála óta még többet járok anyukámhoz, többek közt, hogy segítsem a kertet gondozni, így hetente többször tudok friss, vegyszermentes paradicsomot hozni.
De az idén döntöttem. Nem teljes a balkon fűszerkert paradicsom nélkül. Igen is lesz az idén paradicsom is az erkélyemen, mert a reggeli vajas kenyérhez még is csak a frissen leszedett paradicsom a legfinomabb.
Ez a karós a legnagyobb és már itt figyel az erkélyemen.
![]()
Aztán itt vannak a koktél paradicsomok, amiket anyukám kertjéből hoztam.
![paradicsom az erkélyen]()
És milyen jól mutat a muskátlik között a közepes méretű is!
![paradicsom az erkélyen]()
Néhány tanács, hogy sikeres legyen a paradicsomtermesztés az erkélyen:
- az idén már nem érdemes magot vetni, mert azt már február végén, március elején kellett volna, egyébként is elég macerás a tűzdeléssel, szobában tartással,
- piacokon olcsón kapsz palántákat, akár olyat is, amelyiken a virágok mellett már apró termések is vannak,
- sokféle paradicsom létezik, erkélyre érdemes az egyszerűbben nevelhető és nagyobb sikerrel kecsegtető bokor-, koktél-, vagy balkonparadicsomot választani,
- a magas növésű fajtákat legalább 10-12 literes cserépbe ültesd,
- a koktélparadicsom balkonládába is kerülhet, de 30-35 centi helyet hagyj a két növény között, hogy legyen helyük terebélyesedni,
- általános virágföld megfelelő számára, de mindenképp keverj bele marhatrágyát vagy komposztot,
- napos, meleg, ugyanakkor védett helyre tedd,
- a magas növekedésű fajtákat karózni kell, hogy megálljanak és elbírják a terméseket is,
- rendszeres öntözést igényel, kánikulában hamar kiszárad a cserép földje, így reggel és este is kell locsolni,
- hetente tegyél tápoldatot is a vízbe, az élesztős lötyi a paradicsommal is csodát tesz,
- ne csüggedj, ha nem tudtad megöntözni és nagyon kókatag, alapos öntözés után hamar regenerálódik,
- a száradt leveleket rendszeresen távolítsd el,
- karós paradicsomnál a levelek hónaljából induló hajtásokat rendszeresen ki kell törnöd és az ötödik levél vagy termés megjelenés után a főhajtás csúcsát is csípd ki, hogy ne felfelé terjeszkedjen, ne arra használja az energiát,
- zamatos termésekre júliustól számíthatsz,
- a paradicsom utóérő növény (zölden leszedve is bepirosodik), de akkor a legzamatosabb, ha a szárán érett be,
- ősszel azért nyugodtan szedd le a be nem ért zöld paradicsomot, meleg helyen hamar beszínesedik.
![paradicsom az erkélyen]()
Az biztos, hogy ennyi mennyiségből befőzni nem fogok, de egy lecsóra való szerintem összejön. Már ha nem habzsolom be előtte…
A történet megjelenését a Heinz Magyarország támogatta. Köszönöm a megkeresést és az együttműködést!
