Balkonada

Állandóan a bőség zavarával küzdök. Rengeteg csodálatos olvasó kertről érkezik naponta fotó, így igen nagy fejtörést okoz kiválasztani azokat, amelyeket itt a blogon is megmutatok. A szelekciónál mindig előnyt élveznek azok a képek, amelyek mellé leírást is kapok. Szeretem, ha az inspiráló fotókon túl egy történet és néhány hasznos tanács is segíti az olvasókat a kertjük kialakításában. Erzsébet kertje arra jó példa, hogy lehet egy keskeny sávban is színpompás harmóniát teremteni.  

“Kedves csoporttársak fogadjátok szeretettel kicsiny kertem. Nekem a nyugalom szigete . 🙂 Sok-sok átalakításon ment keresztül mire kitapasztaltam melyik növény mit szeret és még mindig van mit javítani 🙂 Nem beszélve arról, hogy derékig érő csalánnal volt teli még pár éve, amikor ide költöztünk.

Egy körülbelül 18 m x 37 m x 48 méteres háromszöget képzelj el, ahol körben a telekhatárnál van kialakítva a virágoknak, bokroknak egy kb. 2 méteres sáv, a többi fű.  Az volt a cél, hogy minden zöld legyen. Térkövezve csak a bejáratnál a kocsi bejáró és a beálló van.

< >

Nagyon szeretek a kertben a virágaim között ténykedni. Ha a derekam úgy gondolja, képes vagyok kis széken gyomlálni. Pihenés ritkán adatik. Az elején a hátsó háromszögben próbálkoztam sárgarépa, zöldség, retek, hagyma, paradicsom, paprika, cukkini, eper, málna, fekete szeder, ribizli, stb. De nem igazán sikerült, nem kapott elég fényt a környék fáitól. Mára maradt elől a fűszerkertem és hátul a málnásom és 3 dézsa paradicsom.

< >

Már én inkább az évelő virágokat, bokrokat gyűjtöm, de azért tavasszal nagyon elcsábulok a piacon az egynyáriakkal 😀és ezt a hőseget nem igazán bírják.”

Nagyon köszönjük a képeket és a kert bemutatását Hauerné Erzsébetnek!

Begónia napernyők adnak árnyékot a lengyelországi Nowy Sacz városában. Egyszerű és nagyszerű ötlet, ami hazánkban is működhetne. Kíváncsi vagyok melyik magyar városban jelennek meg először az igen dekoratív, ugyanakkor hasznos “begóniáfák”. Üdítő látvány lenne az unalomig ismételt és elcsépelt muskátli vagy petúnia oszlopok helyett. 

Nowy Sacz városából Sinka Erika küldött képes beszámolót.
“Néhány fotót hoztam a legutóbbi utazásomról.

A 3. kép nagyon érdekes, ezt a Fő téren láttam. Ha ráközelítetek, Ti is láthatjátok, milyen “fa”, azaz árnyékot adó alkalmatosság az. A teteje begónia, alatta, ami leomlik, csokros inda. Nagyszerű ötlet!

Csokros inda paprikával kombinálva.

…..és egy szép balkon.”

Nagyon köszönjük a fotókat és a beszámolót Erikának!

“Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert…” szavakkal kezdődő Nagy Bandó András idézetet mellékelt olvasónk a kertjében készített fotókhoz. És milyen igaza van. A leírt gondolatok tökéletes összhangban vannak a kerttel, jól kiegészítik egymást. Nem is kell ide más.

“Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak.”
Nagy Bandó András

< >

< >

Nagyon köszönjük Porga Júliának az idézetet és a fotókat!

Klímaváltozás, globális felmelegedés. Egyre gyakrabban hallott kifejezések. Ennek már fele sem tréfa. Negatív következményeit szinte minden nap megtapasztaljuk a saját bőrünkön. Az élet egyre több területén kell megtapasztalnunk, hogy már semmi sem a régi.

Vadady Márai olvasónk írása következik arról, hogy alkalmazkodik virágaival a megváltozott körülményekhez.

“Budainé Széles Zsuzsannának és a többieknek, akik furcsállják, hogy az utóbbi néhány évben nem olyan szépek az egynyári virágaik, mint régebben.

A minap hallottam a rádióban, hogy míg a 70-es években átlagosan 10 nap volt, ami nyáron melegebb volt 30 foknál, ez IDÉN eddig 40 NAP volt!!!
Alig volt felhős, esős időszak, folyamatosan szép az idő áprilistól!

Alkalmazkodnunk kell ehhez, akár a virágainkkal is.
Pl. olyan növényeket is érdemes a többi közé ültetni, ami a laza lombjával fölé nyúlik a többinek és picit árnyékolja azok leveleit a folyamatosan melegítő napsugarak elől.

Tavaly az összes páfránylevél megperzselődött, mert teljesen vissza volt vágva a fölé nyúló leander és a plumbágó is a páfrány mellett volt. Idén megnőttek a leander ágai és a plumbágót úgy raktam, hogy a déli nap annak ágain keresztül érje a páfrányokat: gyönyörű zöldek maradtak a déli, perzselő napsütés ellenére.

Most ilyenek:

A lilaakác lombját is igény szerint hagyom nőni: ha észreveszem, hogy a perzselés ellen kell védeni az alatta levőket, akkor hagyom az indákat, ha kevésnek bizonyul így a napfény nekik, akkor csattog a metszőolló.

Sok virágnak idén nem csak a forróság, hanem a gombásodás is betett. Védekezni kell ellene. (Amistarral befújtam a petúniákat, majd a maradékot ráöntöttem a földjére.)

A forróságban sokat locsoltunk, kezdetben gyorsan nőtt mindennek a lombja, ennek következtében a legtöbb növényünk vashiányos lett: vaskeláttal kell párszor beöntözni ezeket!

Korán jött a nyár, olyan is betetvesedett, ami nem szokott: kellett irtani a tetveket is.

Valóban vannak növények amik eleve betegen érkeznek a kereskedőkhöz, pl. vagy 3 éve ilyen voltak a vinkák egyes színei. Profi kertészek mesélték, hogy bármivel permeteztek, nem használt. Bevizsgáltatták laboratóriumban, ott azt mondták, hogy ezeket a színeket ki kell szedni az ágyásokból és más növényt ültetni a helyükbe, nincs orvosság erre a gombásodásra.

A kertészetekben darált mohában (tőzegnek becézik…) szaporítják, növesztik, árulják az egynyáriakat (és minden mást is), ami ha kiszárad, nehéz újra teljesen átvizezni, vagy éppen túl vizesen marad a közeg a rendszeres locsolástól. Ebben is károsodik a növény gyökérzete, ezért én mindent jó minőségű virágföldbe ültetek a hazahozatal után.

Most tarol a muskátliszörny, a gyapottok bagolylepke: az összes bimbót lecsipkedem, pár hét múlva vége az inváziónak, addig sem szaporodnak az én muskátlim bimbóiban. Amikor már nem petéznek, meghagyom a bimbókat és virágba fog borulni az egész, talán karácsonyig is.

Vannak növények, amiket folyamatosan csipkedni kell, vagy éppen radikálisan visszavágni, vagy egy hónapja vágtam tarra a petúniákat, kaptak gombaölőt, vasat és Volldüngert: láthatóan kicsattannak az egészségtől és most kezdődik a virágba borulásuk.

Vannak, amiket cserélni kell: kidobtam a gumós begóniákat, a helyükre krizantémokat vettem, de a kutyatej és a borostyán-körítés maradt. Középre a saját szaporítású, zöld levelű zöldikét ültettem, ez szép fűszerű lombot növeszt majd és télre becserepezem, hogy megmaradjon.

Tudomásul kell venni, hogy a kertészkedés a folyamatos változásról és alkalmazkodásról szól, aki nem leleményes, az csak a kudarcot fogja érzékelni az egészből.

Használni kell a józan paraszti észt és a megfelelő hozzávalókat. Tanácsot meg lehet hozzá itt is kapni.🙂

Tudom, hogy ezek a nagyvirágú holland krizantémok nem sokáig virágoznak, talán meg sem maradnak a télen, de ezek voltak a legszebbek a Virágpiacon. Mondjuk a rózsaszínt megpróbálom kiteleltetni. Ha levirágoztak, jön majd a téli/tavaszi beültetés csarabokkal, hagymásokkal.”

Nagyon köszönjük Marikának a hasznos írást!

Szinte napra pontosan 3 éve írtam Milánó büszkeségeiről, a 110 és 76 méter magas zöld tornyokról. Régi vágyam volt, hogy saját két szememmel lássam az egy hektárnyi erdőnek otthont adó lakóépületeket. Örömmel jelentem, hogy a küldetés teljesítve. Most már bizton állíthatom, hogy a Bosco Verticale (Függőleges Erdő) továbbra is zöldül és még szebb, mint az átadásakor volt.

Észak-Olaszország ipari központja, Milánó élen jár a környezettudatosságban. A pár éve indított függőleges erdő (Bosco Verticale) projekt csupán csak kezdet volt a város zöldítésében.  Nagyon örültem, hogy megtörtént a csoda és megszemlélhettem, hogy varázsolták be a természetet a szürke város magas házai közé.

Amikor 2015-ben először írtam az akkor már egy éves függőleges erdőről nagyon sok kétkedő hozzászólást kaptam a blogon és a Facebookon egyaránt. Többen egyszerűen a fotók valódiságát is megkérdőjelezték. Mondjuk a Photoshop világában ez valahol érthető is.

Távol a belvárostól, egy rohamosan fejlődő modern negyedben áll a két ház, melyeket több mint 900 fa, 5.000 bokor és 10.000 talajtakaró aljnövényzet díszít. A növényzet nemcsak esztétikai célokat szolgál, a három és hat méter közé magasodó fák és a buja növényzet csökkentik a város légszennyezettségét.  A növények növelik a páratartalmat, széndioxidot fogyasztanak és oxigént termelnek.

A növények vízellátásáról egy öntöző- és szűrőrendszer gondoskodik, amely a városban felhalmozódott, megtisztított szennyvízzel locsolja a növényeket. Az épületek energia-önellátását napkollektorok biztosítják. A Függőleges Erdő zöldje nemcsak oxigént termel és szén-dioxidot nyel el, hanem megvédi az épületet az erős szelektől és az átható napsugárzástól. A növényeknek fontos szerepük van a lakások téli és nyári hőmérséklet-szabályozásában és a zajcsökkentésében.

Örömmel tapasztaltam, hogy nem csak a két torony zöldül, hanem a környezete is nagyon természetbarát. Kezdve a játszótértől, a környező parkoktól és a közeli házak erkélyéig.

A környék régi házaiban lakók sem akarnak lemaradni a környezettudatos csodától, takaros kis teraszokban gyönyörködhetünk.

Vajon nálunk mikor lesz ilyen építkezés? Mikor hallunk hírt egy ilyenről a fakivágások és a milliókért bérelt, majd hónapok alatt tönkrement mohafal helyett?

Az eredeti cikkből többet is megtudhatsz a zöld tornyok építésének történetéből:

Bosco Verticale – a világ első függőleges erdeje

A növényszaporítás legegyszerűbb módja a dugványozás. Olvasónk műanyagpalackok újrahasznosításával viszi sikerre a növények gyökereztetését. Az ötlet nagyon egyszerű és olcsó: kidobásra szánt, környezetszennyező pet palackok és dobozok biztosítják a megfelelő páratartalmat a növényekhez. Az egyértelműen hatásos módszerről többet is elárul olvasónk.  

“Aki esetleg dugványozgat az átlátszó műanyag csomagolásokat hasznosítani tudja, ha nincs profi eszköz a háznál. Van ugyan egy polcos kis palántanevelőm is (amihez van cipzározható fólia), de még nincs annyi dugvány, hogy össze kellene raknom. Így most 5 literes ásványvizes palackokba és gyümölcsös dobozokba raktam a kis cserepes dugványokat.

A palack félbe van vágva, kb. : fél cm – t körben le kellett vágni, hogy passzosan össze lehessen illeszteni. A gyümölcsös dobozok közül az alsó dobozba, – ahogy az előbbi palacknak is az aljába – raktam agyaggranulátumot pár cm vastagon, ez lesz a vizes kavicságy. Majd a dugványok elhelyezése után a felső dobozt befőző gumigyűrűvel rögzítettem.

A gyümölcsös dobozok alá kell alátét, mivel lyukas az alja. Éppen kevéske vizet öntök alá, a cserepek alját ne érje a vízszint. Tavaly kísérletképpen egy kis murvafürt ágat egy 1,7 literes befőttes üvegben (kupak nélkül) ezzel az agyaggolyós párologtatós módszerrel gyökereztettem.

Szeretem, ha tud szellőzni is a dugvány, teljes fedésnél nem valami jók az élményeim. Napos, meleg helyen várható hamarabb eredmény.

Eddig pár citrus, murvafürt és plumbago vár gyökerezésre, de még lesznek golgotavirágok és még több murvafürt. 

Egyenlőre maradnak a melegben, később költöznek egy olyan helységbe ahol hűvösebb van, 12-16 fok.

Murvafürthöz félfás vagy fás ág is jó, legalább 8-10 cm körüli legyen. Hormonnal vagy hormon nélkül is lehet próbálkozni, laza tőzeges földbe vagy tőzegbe. 2-3 szem megy általában a földbe, az alsó szem alatt pár millimétert ráhagyok, úgy vágom a dugványnak valót. A leveleket az alsó részről le kell szedni, felül se hagyok sokat, de az se gond, ha lekopaszodik időközben, amíg az ág nem szárad össze van remény. Lehetőleg minél melegebb helyen legyen, ahol kap elég fényt is.

Eleinte a gyökeresedéshez kell a talpmeleg, hideg földben főleg a félfás fiatal hajtás hajlamos berohadni. Most nálam sajnos csak 21 fok körül van, 25 jobb lenne, esetleg picit több. Próbálok kicsit csalni és meleg vizes palackot rakok alájuk.

A meggyökeresedett murvafürtök nálam egy hűvösebb keleti fekvésű helységben (12-16 fok) vannak télen. Szinte teljesen kopasz ezen a hőmérsékleten.  3-4 hetente vagy akár havonta adok vizet, de akkor is egy deci körülit cserepenként. Nekem 5,8 és 10 literes cserépnél ez bevált.

A több éves bokros, alacsony növekedésű murvafürtöt nem szoktam rögzíteni, vezetni. A futó fajtát vékony bambuszrudakhoz vagy bambuszrudakból készített létraszerű futtatóhoz rögzítem, de kerülöm a függőleges vezetést, mert úgy kevesebb új hajtást hoz.”

Nagyon köszönjük a hasznos tanácsokat Kindris Brigittának!